12 jó tanács a baba napirendjéhez hogyan tegyük változatossá a gyes éveit

Nem feltétlenül kell minden újdonsült anyukának azzal számolnia, hogy a szülés után menetrend szerint bekopogtat az ajtón a lehangoltság. Egy kis kimozdulás azonban mindenképpen átszínezi a babagondozással eltelő hétköznapokat, már csak azért is, mert a klasszikus mondás szerint a változatosság gyönyörködtet. S szép kisbabánk mellett ez már maga a földi paradicsom.
1., Aprókákkal
Egészen pici babánk biztosan nem igényel más társaságot rajtunk kívül. Mi viszont talán igen. Amint engedélyt kapunk arra, hogy mehetünk sétálni - ez tavaszi-nyári kicsiknél bizonyára hamarabb bekövetkezik -, tegyük meg, ám hűvős, rossz időben nem tanácsos házon kívüli programot szervezni. Ha lehet, akkor irány a park, játszótér, mód szerint jó levegőjű, zöld területre. Az úticél ezúttal inkább ne legyen a zsúfolt bevásárlóközpont vagy a gyerekekkel tömött, zárt helyszínű rendezvény! Különösen a fertőzésveszélyes, náthás, megfázós időszakokban nem. Menjünk akkor, amikor a babát megetettük, lenyugodott, és az idő is kedvező. Ha félünk egyedül kimenni a picivel az utcára, várjuk meg apukát, s vele sétáljunk .
2., Házon kívül
Elsősorban arra ügyeljünk, hogy a pici megfelelően legyen felöltöztetve. A szabály már ismeretes: egy réteggel több a babán, mint rajtad, hiszen te mozogsz, ő pedig fekszik! Ha hirtelen rosszra fordulna az időjárás, legyen nálunk plusz takaró, esővédő, a kicsinek egy váltás ruha, pelenka, popsitörlő: tartsunk egy előre elkészített csomagot, amit az indulásnál csak a vállunkra veszünk. Ha autóval megyünk, készüljünk arra, hogy a kocsiban melegebb lehet: a baba megizzadhat a kinti hőmérsékletre tervezett overállban, sapkában. Tegyünk a hordozóra, babakocsira felköthető, tépőzáras játékokat, ne felejtsük otthon a cumit vagy adott esetben - ha használjuk, és tudjuk, hogy etetési időre nem érünk haza - a cumisüveget. (Tápszert nem tanácsos előre elkészítve magunkkal vinni.) Ha szoptatunk, gondoskodjunk a melltartó betétről és a szénsavmentes innivalóról. A popsitör-lő kendővel pedig meg lehet törölni a mama kezét - a szoptatás előtt ez kívánatos is.
3., A zenei nevelés kezdetei
A zenebölcsikben, -ovikban szervezett foglal-kozások során a csemeték zenés mondókákkal, nép-, valamint gyermekdalokkal ismerkedhet-nek meg. A piciknél a mama szerepe is igen jelentős, együtt énekelnek, táncolnak, mondókáznak. A nagyobbacskák már önállóan vesznek részt a programokon az összeszokott társaságban. Jó, ha otthon is sokat hallgatunk zenét, ha teret adunk annak, hogy a kicsi "zenéljen". Beszerezhetünk miniszintetizátort, az igazi hangszerekhez megtévesztésig hasonlító dobot, cintányért, szájharmonikát, fúvós hangszereket. És készüljünk fel rá: használni is fogja ezeket...
4., Mikor menjünk?
Féléves kornál hamarabb nem igazán érdemes elkezdeni a közösségbe járást, és akkor is csak apró lépésekkel. Teszteljük, hogy a kicsinek tetszik-e, élvezi-e, hogy körülötte új arcok jelennek meg, érdeklődik-e a többi gyerek iránt. Az egyik legjobb al-kalom erre, ha babamasszázs-tanfolyamot kezdünk el, vagy úszni járunk vele az apróknak szervezett kurzusra. Ne vágjunk neki, ha látjuk rajta, nem érzi jól magát a nyüzsgésben, ha felborul a napirendje, és emiatt nyűgössé, síróssá válik - próbálkozzunk később! Ne vigyük közösségbe, ha betegnek tűnik, ha folyik az orra, köhög vagy kötőhártya-gyulladása van. Egyéves kor körül már elmehetünk a kicsik játszóházába, de még akkor se hagyjuk magára a többiek között.
5., Kényeztetés
A programok a babákról szólnak, de ugyanolyan kikapcsolódást jelenthetnek a mamáknak is. A közösségbe járás, a séta, a játszóterezés komoly kapcsolatépítő tevékenység is lehet! A gyermektelen bará-tok általában egy idő után elmaradoznak, esetleg a mamának egyszerűen nem marad ideje rájuk. Cserébe lesznek újak: babás ismerősök, közös sétapartnerek. A "sorstársakkal" el lehet menni baba nélkül is esti programra vagy konditerembe, amikor apuka vigyáz a kicsire. A személyes találkozásokon kívül remek alkalom az ismerkedésre és kapcsolattartásra az internet. Találkozókat szervezhetünk: akár babával, akár baba nélkül.
6., Apával
Az apukák általában dolgoznak hétköznap, így nehéz őket bevonni a mindennapi programokba, de ott vannak erre a hétvégék és az ünnepnapok is. Ahol már több csemete van, jelenlétük egy-egy közösségi programnál szinte elengedhetetlen. Kérjük ki véleményét, hogy mit gondol az általunk kinézett rendezvényről, van-e kedve egyáltalán más gyerkőcök és szüleik társaságában tölteni a szabadidejét. Ha számára ez megterhelő, mit több: kínos is, akkor szervezzünk közös kirándulós programokat, esetleg múzeumi látogatást, uszodát, élményfürdőt. Nem a legszerencsésebb, ha hétvégére marad a nagybevásárlás, és erre hivatkozva a drága időt a hiper-szuperekben töltjük. Ehelyett inkább egy minden családtag számára szórakoztató időtöltést válasszunk, esetleg kérjük a nagyszülők segítségét, és menjünk el párunkkal feltöltődni egy-két napra, órára: moziba, élményfürdőbe, netán egy wellness-hétvégére.
7., Közösségbe szoktatás
Másfél-két éves kor körül a gyermekek már alkalmasak arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig közösségben játsszanak egyedül vagy édesanyjukat maguk mellett tudva. Az egészen piciként elkezdett zenebölcsi jó helyszín erre, ám izgő-mozgó csöppségünket vihetjük zenés-táncos mozgásra, manótornára, baba-mama tornára, illetve babaúszásra is. Menjünk játszóházba, játszó bölcsibe. A heti néhány alkalmas közösségi program jó lehetőség arra, hogy a kicsi megszokja a többiek jelenlétét, hogy a ma-ga módján megismerkedjen a szabályokkal, s mindezzel felkészüljön a két-három éves korban bekövetkező elválásra .
8., Nemszeretem programok
Bizony, vannak ilyenek, sőt, nem is kevés. Amikor muszáj gyógyszertárba, boltba, orvoshoz, hivatalba menni, és nem tudjuk kire hagyni a kicsit. Mit tehetünk? Próbáljunk meg olyan időszakot találni, amikor kevesebb tömegre, s rövidebb sorban állásra számíthatunk. Ha hosszú a sor, nyugodtan szóljunk, hogy kisbabával vagyunk, jelezzük az ügyintézőnek, kérjük meg a sorban előttünk állókat, hogy engedjenek előre. (Jobb helyeken ezért szólnunk sem kell.) Készítsük össze a szükséges papírokat, gondosan kitöltve, a gyógyszertári receptet írjuk alá még otthon, ellenőrizzük az adatokat. Vigyünk magunkkal előre összeállított bevásárlólistát, ne a boltban kezdjük törni a fejünket... Telefonáljunk a hivatalba, hogy nem változott-e az ügyfélfogadás rendje, kérjünk előre időpontot. Tervezzük meg az odajutást is, akár kocsival, tömegközlekedéssel vagy gyalog indulunk el. És soha ne felejtsük otthon a túlélő csomagunkat, ben-ne az alapdolgokon kívül (pótruha, pelenka, étel- ital) legyen könyv, játék, takaró meg cumi, különösen, ha hosszú várakozásra van kilátás.
9., Logisztika
Ha több, különböző korú gyerkőcünk van, akkor bizony nem is olyan egyszerű a mindennapok megszervezése! Igyekezzünk úgy lavírozni a programok között, hogy egyik csemete türelmét se vegyük túlzottan igénybe. Készítsünk jól áttekinthető táblázatot a gyermekek elfoglaltságai-ról, vonjuk be a "végrehajtásba" a nagyszülőket, az osztály- vagy óvodástársak szüleit: adok-kapok alapon. Legyen nálunk mindig a túlélőcsomag: váltás ruha, rágcsálni és innivaló, törlőkendő, pótpelenka, hiszen bármilyen program csúszhat - ha erre felkészültünk nem jöhetünk zavarba!
10., Családi napközi
Ha erre alkalmas a lakásunk, időnk és kedvünk is van hozzá, mi több, igény is mutatkozik rá, alkalmanként vállalhatjuk az ismerős csemeték megőrzését. Ha hivatalosan szeretnénk üzemeltet-ni, akkor ahhoz - többek között - többféle engedély beszerzésére lesz szükségünk. A családi napközi működtetéséhez az állam ad némi támogatást, de szigorú feltételekhez köti: erről az önkormányzatoknál lehet érdeklődni. Egy-két kicsi alkalmankénti "megőrzése" azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, akár szívességből is vállalhatjuk, és majd ha mi szorulunk rá, akkor gyermekün-ket a másik anyuka gondjaira tudjuk bízni. Mérjük fel a lehetőségeinket (és az erőnket!): van-e elegendő hely az altatásra, a já-tékra, szemmel tudjuk-e őket tartani a lakás minden pontján, és ha nem, akkor mit lehet és kell tenni? S vajon a mi saját gyerekünk, hogy fogadja majd, ha másokkal kell megosztania mamáját?
11., Praktikus közlekedési eszközök
A babakocsi azért jó, mert az aljába nagyszerűen bele lehet pakolni, a baba kényelmesen ehet, alhat, nézelődhet benne. És azért nem jó, mert nem juthatunk el vele mindenhova (különösen ikerkocsival!). Van, amelyikkel igen nehéz például tömegközlekedni, bár egyes típusokkal már túrázni is lehetséges. Tehát bizonyos esetekben meg kell keresnünk az alterna-tívát. Vihetjük a csecsemőt kendőben, kenguruban, hordozóban, autósülésben, háti hordozóban. Kerékpározáshoz válaszhatunk biztonságos, a lábat védő, biztonsági övvel ellátott, a vázra, illetve a csomagtartóra szerelhető ülést, vagy a szülők kerékpárjához csatolható utánfutót, melyben a pici alhat is menetközben.
12., Szobafogságra ítélve
A beteg babával, kicsivel nem tanácsos kimozdulni. A tipegő már nehezen tolerálja a hosszú szobafogságot; próbáljuk meg változatossá tenni az ébren töltött idejét. Ha ágyban fekszik, akkor készítsünk neki játéktálcát, amelyen rajzolhat, festhet, gyurmázhat, építhet. Lehetőleg ne egész nap a televíziót nézze. Meséljünk neki, kirakózzunk, színezzünk, vegyünk új játékot, a betegség minden napján lepjük meg valamivel. Játszunk orvososdit, vizsgáljuk meg sorban a plüssállatokat, magyarázzuk el, miért fontosak a gyógyszerek, még akkor is, ha keserűek. Ha felkelhet, jól öltöztessük fel.

forrás: Anyák Lapja (2005 április)
<< vissza