Honnan szerezzünk babysittert?
A választás felelőssége
2. rész
Szabó Bea

Bizony eljön az idő, amikor nagymama vagy az apuka hiányában pótmamát kell fogadnunk gyermekünk mellé. Kiben bízhatunk? A szívünkre hallgassunk vagy a leendő gyerekvigyázó referenciájára? Esetleg kölcsönözzük barátnők által istenített bébiszittert? S ha nem válik be?

Az első és egyben legnehezebb feladat, hogy megtaláljuk a számunkra és gyermekünk számra legmegfelelőbb gyerekvigyázót. Akiben feltétel nélkül bízhatunk, aki önállóan képes dönteni, megfelelő tapasztalattal rendelkezik, talán saját gyermeke is van, akitől nem idegenkedik csemeténk sem. De hol leljük fel az ideális jelöltet?

Szerencsére ma már egyre több bébiszitter vagy au-pair közvetítő iroda hirdetését találhatjuk meg az interneten, anélkül, hogy órák hosszat ülnénk a számítógép előtt. Előbbi esetben szerencsésebbnek érezhetjük magunkat, hiszen az irodák honlapjai ma már az összes olyan információt tartalmazzák (referencialevelek, a cég működésének adatai, fotók a bébiszitterekről, stb.) amelyek birtokában bátran dönthetünk az egyik vagy másik, számunkra szimpatikus iroda és annak alkalmazottai mellett. A választás azonban még csak most kezdődik.
Személyes találkozás
Semmiképpen ne érjük be azzal, ha egy iroda kizárólag elektronikus (e-mail) módon érhető el, kérjünk telefonszámot, s ragaszkodjunk ahhoz, hogy az iroda vezetője személyesen is találkozzon velünk. Ha bármilyen rossz érzésünk támad, úgy gondoljuk, hogy csupán felületes információk alapján küldik hozzánk a jelentkezőket, mondjunk nemet. Soha ne felejtsük el, bár lehet, hogy csak napi két-három órára, de bizalmi munkára keresünk bébiszittert. Akit nem csak házunkba, életterünkbe engedünk be, de a legfontosabb értékünket bízzuk rá.

Ne kössünk kompromisszumokat, különösen ne a megfelelő személy kiválasztásában. Saját szempontjainkat és elvárásainkat tartsuk szem előtt, és ezt mindenképpen közöljük a leendő bébiszitterrel, illetve a személyes találkozás előtt a közvetítő iroda munkatársával.

Ha elegendőnek tartjuk barátaink tapasztalatait, és szimpatikusnak találjuk az ő bébiszitterüket, nyugodtan kérdezzünk rá, alkalmanként nem vállalna-e el a mi gyerekünket is. De még ebben az esetben is jó, ha a gyermekünkkel eltöltött első néhány közös órát mi is figyelemmel kísérjük, elérhető közelségben vagyunk. Csak akkor bízzuk rá a kicsit, ha megbizonyosodtunk róla, hogy mindenképpen jó kezekben lesz.
Mire figyeljünk?
A régóta működő közvetítő irodák jó része jelentkezésünkkor kérés nélkül is, automatikusan kitöltet velünk egy hosszú kérdőívet. Ebben családunk legfontosabb jellemzőit, szokásainkat, érdeklődési körünket, napi teendőinket rögzítjük, de a családrajzból annak is ki kell derülnie, milyen nevelési elvek mentén bánunk gyerekeinkkel, és legfőképpen az, mit várunk a leendő bébiszittertől. Az ilyen kérdőíveket érdemes alaposan végiggondolni, őszintén válaszolni a kérdésekre, ugyanis válaszaink a megfelelő alkalmazott kiválasztásának alapját jelentik. S ahhoz, később majd minden könnyedén haladjon, az a legkevesebb, ha azonos nyelvet beszélünk a bébiszitterrel. Akivel persze nem kell mindenben egyetértenünk, képtelenség is lenne mindent előre tisztázni, de bíznunk kell benne. Tudnunk kell, hogy számára a mi gyerekünk az első, a mi nevelési elveik mentén halad, de nem csupán azért, mert családunk segítője. Legfőképp azért, mert saját lelkiismerete sem diktálna mást bizonyos problémák megoldásakor. Fontos, hogy a választott bébiszitter önálló is legyen, hiszen helyettünk és nem a mi állandó felügyeletünk mellett vigyázza gyermekünket.
Hogyan válasszunk?
Az irodák először - a mi családrajzunk alapján - eljuttatják számunkra a kijelölt bébiszitterek listáját, önéletrajzukat, fotójukat, referenciáikat. Majd csak ezután, a mi választásunkat követően kerülhet sor az első személyes találkozóra. Benyomásaink, szimpátiánk alapján pedig dönthetünk. Általában két hét próbaidőt javasolnak, a tapasztalat szerint ennyi idő mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a család, a gyerekek összecsiszolódjanak a bébiszitterrel. Amennyiben bármilyen probléma adódik azonnal jelezhetjük az iroda felé, ha áthidalhatatlan a konfliktus, új jelöltet küldenek.

Az idő bár sokszor sürgető tényező, de mégis érdemes türelmesen, figyelmesen nézni a bébiszittert a próbaidő alatt, hiszen elkötelezettsége hosszú távra is szólhat.

Persze hallgassuk meg gyermekünket is, bár a kezdetek nem mindig súrlódásmentesek - sok gyerek haragszik a bébicsőszre, hiszen úgy érzi, az anyukájukat veszi el tőlük -, de a legérzékenyebben mégiscsak ők reagálnak az új jövevény érkezésére.
Csecsemőkhöz is hívhatunk
A pszichológusok szerint nem szerencsés, ha a csecsemőt - számára - ismeretlen személyre bízzuk. A legjobb választás családtag lehet, akihez valamelyest kötődik, akit már elfogad a kisbaba. Számára az állandóságot mi, és szűkebb környezetünk jelenti, a nagyszülők vagy a testvérek.
Kisgyerekkorban már elfogadottabb a pótmama alkalmazása, de ha megoldható, hogy nagyik, nagynénik, barátnők, testvérek felügyeljék csemeténket - mégiscsak ez az ideális megoldás. A bébiszitter kiválasztásában legyünk nagyon körültekintőek. S gondoljunk arra, hogy személyében nem helyettest vagy riválist kell "vendégül" látnunk, hanem egy szakképzett segítőt. Aki csapatmunkában vesz részt, így a család tagjaival levő összhang a mi, de legfőképpen gyermekünk érdekét szolgálja. S ha bízunk a bébiszitterben, gyermekünk is hasonlóképpen reagál majd, hiszen ő leginkább a mi szemünkkel nézi a világot, a mi érzéseinken keresztül tájékozódik az emberi viszonyokban is.
Tíz legfontosabb kérdés a bébiszitterhez
1. Milyen családoknál, mekkora gyerekekkel dolgozott, fő feladatai tapasztalatai?
2. Hogyan szórakoztatná a gyerekeket?
3. Mi tesz, ha belázasodik, hirtelen rosszul lesz a gyerek?
4. Dohányzik? Munka közben tudja mellőzni?
5. Mióta vezet? Gyerekeket szállított-e már autóval?
6. Tud főzni? Néhány példát soroljon.
7. Mit kezd a hisztis, vagy engedetlen gyerekkel?
8. Mit gondol, milyen az ideális bébiszitter? Említsen három tulajdonságot fontossági sorrendben!
9. Mikor tud kezdeni?
10. Hosszabb szabadságra mikor szeretne menni?

forrás: Anyák Lapja (2005 április)
<< vissza