Egyik kicsi, másik pici
Tartóczki Zsuzsanna

Kis vagy nagy kor- különbség legyen a gyermekek között? Vannak, akik az elsőre, mások az utóbbira esküsznek. Messzemenő következtetéseket mindenki csak magának tud levonni az alapján, ahogy saját életük alakult a gyermekek egymásutánjában. Írásunk első részében olyan anyukák mesélnek, akik kis korkülönbséggel vállaltak gyereket. Tehát az egyik még kicsi volt, amikor megérkezett a pici ...
Sok gyereket szeretnénk!
- Harmadik terhességét töltő 33 éves zenetanár vagyok - kezdi a beszélgetést Ibolya sugárzó arccal. - Már akkor tudtuk, amikor belevágtunk a családalapításba, hogy sok gyermeket szeretnénk. A hivatásom ugyanakkor olyan, hogy egy-egy tanítvánnyal hosszú éveken keresztül kell foglalkoznom, főleg ha tehetséges az illető. Úgy éreztem, nem lehetek sikeres, ha három-négy év megszakítással ingázom az iskola és az anyaság között. Két lovat megülni ebben a szakmában nem megy. Ezért a férjemmel úgy döntöttünk, a lehető leghamarabb "megszül-jük" a három csemetét, akikből nagy hirtelen most négy lett, mert jelenleg két pocaklakónk van.
Először kisfiam született, ő most három és fél éves. Már az első váradósságom ideje alatt elhatároztam, hogy hat hónapos korukig csak anyatejjel fogom a kisbabáimat táplálni. Ezért amíg nem töltötte be Gáborka a nyolcadik hónapot, nem akartam a következő babát. Ekkor már szilárd ételt kapott a napi kétszeri szoptatás mellett. Szerencsénkre azonnal teherbe estem, és nagyon nyugalmas kilenc hónap után adtam életet a kislányunknak, aki most kétéves.
Virágot már tovább tudtam szoptatni, mert nem estem azonnal teherbe, úgy látszik a szervezetem nem állt készen az új baba be-fogadására. Bepótolta viszont, hiszen most ikreket várunk nagy- nagy örömünkre, mivel sokat olvastam arról, hogy a háromgyerekes modell nem tökéletes a kicsiknek, mert így valaki mindig kimarad a játékból. Még két és fél hónap van hátra a szülésig, amelyből az utolsót talán majd kórházban kell töl-tenem. Szerencsére sok segítségünk van, a nagymamák, nagypapák személyében, akiknek igazi kincs a sok gyerek, hiszen a férjem és én egykék vagyunk.
Lehet, hogy ezért szerettünk volna sok gyereket?
Az első hat hónap volt nehéz
- Nálunk a két kisfiú között másfél év korkülönbség van - meséli a 31 éves Judit. - Ábrahám igazi szerelem gyerek, akinek a jövetele egy évvel előbbre sikeredett, mint ahogy azt terveztük. Fogantatá-sa szerelmünk beteljesedését jelentette. Születése után úgy gondoltuk, hogy jöhet a család anyagi hátterének megalapozása… Fogtechnikusi munkám lehetővé tette számomra, hogy ne kelljen állandóan eljárnom otthonról, hanem csak a megrendelések-hez igazodjak. Így az is elegendő volt, ha a nagyszülők alkalmanként vigyáztak a kisfiunkra.
Hormonális fogamzásgátlás mellett - gondoltam én - nem eshetek teherbe. Telket vettünk, házépítésbe fogtunk, dolgoztunk, amikor egyik napról a másikra hányingerem támadt. Mivel az első várandós-ságom egyáltalán nem viselt meg, először nem is gyanakodtunk új pocaklakóra. Aztán éreztem, hogy ez nem gyomorrontás... Az orvosnál kiderült: hat-hetes magzatunk van. Bevallom, a hír megijesztett. A férjem azonban nagyon pozitívan állt a dologhoz, és öröme átlendített a holtponton. Benjámin 2004. március 15-én 4200 grammal látta meg a napvilá-got. Az első hat hónap nagyon nehéz volt. De aztán hirtelen megláttam a dolgok napos oldalát is. Nálunk például nincs féltékenység. Ábrisnak eszébe sem jut, hogy a kicsi miatt valamiből kevesebbet kap. A két testvér között az a természetes, ha megosztják azt, amilyük van, legyen az csoki vagy játék. Nekem pedig egyre könnyebb az életem, hiszen már mindketten közösségbe járnak. Sokszor azt veszem észre, hogy nincs is rám szükség a gyerekszobában, annyira jól eljátszanak együtt. Ilyenkor nyugodtan elvé-gezhetem a házimunkát, amire napközben nincs lehetőségem, hiszen visszamentem dolgozni. Ha családunk anyagi helyzete megengedné, még szülnék vagy kettőt, annyira szeretem az anyaságot!
Programozott család vagyunk!
- Harminckét éves voltam, amikor az első babánkat megszültem. Mivel férjem nagy családot szeretett volna, ezért meg sem álltunk négyig. Korom-nál fogva szinte tervet kellett készítenünk a fogantatásokról. Vagyis mi egy igazán jól tervezett, prog-ramozott család vagyunk! - nevet Anna (40). - Azért persze korrigálni is kellett ezt a bizonyos tervet. Nagyon megviselt, amikor az első kislányunkat még szoptattam, a másodikkal pedig már terhes voltam, és egyik napról a másikra abba kellett hagynom a szoptatást. Hiába készültem fel rá, mégis nagyon nehéz napok voltak, de hormontablettát kellett szednem a várandósságomban váratlanul fellépő vérzés miatt. Mindenért kárpótolt azonban Verus születése. Kevesebb mint hat év alatt megérkeztek kislányaink, és visszanézve az elmúlt évekre elmondhatom, hogy életem legboldogabb időszakát látom. Amikor a lányok itthon vannak, remekül eljátszanak egymással, míg én dolgozom. Mivel hasonló korúak, ezért össze tudom hangolni a napi programjainkat, vagyis mindenki egy helyre jár iskolába, óvodába, sportolni. Már tervezzük a közös síeléseket és nyaralásokat, melyek eddig várattak magukra, hiszen a pelenka, a babakocsi és az extra mennyiségű váltóruha ci-pelése nem tűnt kifejezetten pihentető efoglaltság-nak. Gyermekeinknek nagyon jót tesz, hogy "vegyes csoportban" nőnek fel. Megtanultak figyelni kicsire és nagyra egyaránt, az iskola-, il-letve óvodakezdés számukra egyszerűen, gördülékenyen történt. Mi soha nem unatkozunk. Nem hittem volna, hogy ekkora családom lesz, de nagyon örülök, hogy így alakult az életünk.

forrás: Anyák Lapja (2005 április)
<< vissza