A gyerek a ház igazi ura
Farkas Cintia

Ha kevés a tiltás és túl sok az engedmény, akkor szabad az út az akaratosságnak és a hisztine A gyermek pedig átveszi az uralmat a szülők felett. De ha nem szabunk gátat a kitöréseknek, és ha mindig ő nyeri a harcot, akkor félő, hogy előbb-utóbb erőszakossá válnak.

A Time című újság és a CNN tévécsatorna készített egy olyan felmérést, melyben azt vizsgálták, hogyan uralkodnak a csecsemők és a kisgyermekek a családon belül. A mostani szülői generáció pedig mindig kész megfelelni a gyereküknek. Ennek az eredményeképpen egy "bébi-diktátor osztály" nevelődött ki, mely túl nagy hatalommal bír. Az amerikai szülők 80 százaléka szerint a mai gyerekek sokkal erőszakosabbak, mint 15 ével ezelőtt. A családok fele kénytelen beismerni, hogy az ő hibájuk a gyerekeket körülvevő rontó környezet. A tévé , a filmek és a reklámok is rontó tényezőnek számítanak.
Létező tendencia
Gyakran hallani a szülők panaszkodását, miszerint a gyermekeik irányítanak, uralkodnak felettük. Számos szociológiai felmérés arra a következtetésre jutott, hogy ez nem egy helyi probléma, hanem egy - a mai családokban létező - tendencia. A szülők a gyermekeik rabjává válnak, akik egyre erőszakosabbak, hisztisebbek. A szülők pedig lasan elvesztik a nevelő szerepüket. A totyogó hamar megtanulja, hogy elérheti azt, amit csak akar. Elég csak megfigyelni, hogy a gyerekek mennyire szembeszállnak a szülők által felállított szabályokkal.
Szülői távollét
Ha megnézzük a régebbi nevelési módszereket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a szülők rá vannak kényszerítve arra, hogy a gyermeknevelés és a munka között egyensúlyozzanak. Ennek az lesz az eredménye, hogy a rendszeres szülői távollét nehezíti számukra a tisztelet megszerzését is a gyermeküktől. Ha csak rövid időre vannak együtt esténként, akkor a szülő ez alatt az idő alatt meg akar felelni a gyermekének. Ebbe a fajta viselkedési módban az is benne van, hogy a gyermek könnyebben elszakad a szülőktől, hamarabb válik autonómmá. A szülőkre viszont az a feladat marad, hogy megértesse vele: nem lehet mindig mindent akarni.
Bűntudat nélkül
A csöppségek nem azzal az adottsággal születnek, hogy ők uralkodjanak a szülőkön, azaz ő legyen az anya és apa feletti pozícióban. Amennyiben a szülők nagyon vágynak a gyerekre, illetve egyke a kicsi, ez okozhatja azt, hogy elsődlegesnek értékelik a gyerek törekvéseit. Minden gyermek felméri, hogy meddig feszíthető a húr. Az újszülött már az első pillanattól fogva megérti, hogy a mama azonnal rohan hozzá, hogy felvegye, hogy megetsse, hogy ölbe vegye, vígasztalja.Az anyának az a törekvése, hogy mindennél jobban ellássa a gyermeket, ez ellenkező hatást válthat ki. Ez a viselkedés az 5-6 éves korban kezd kicsúcsosodni, amikor a gyermek már mindent akar. A szülő pedig rádöbben arra, hogy ekkor már nehéz ezen a magatartáson változtatni. Ugyanis a gyermek nem visel el semmiféle visszautasítást. A szülő pedig szereti érezni, hogy a gyermeke mennyire szereti őt. Fontos lenne hogy a szülők határozott "nem"-et is tudjanak mondani , úgy , hogy ez ne ébresszen bűntudatot bennük.
Egyensúly megteremtése
A szülők gyakran próbálják egymást túllicitálni attól félve, hogy esetleg csökken irántuk a gyermekük szeretete. Míg az apuka általában a szigort képviseli, addig a gyermek az anyukához rohan vigasztalásért. Az lenne a legmegfelelőbb, ha összhang lenne a szülők között a nevelésben és együtt kellene működniük a gyermekkel. S együtt kellene meglátni a gyermekben azt, hogy ő egy önálló személyiség , akit adott esetben irányítani kell, hogy megfelelő felnőtté váljon. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a vezetési elv őszinte, mindenféle rossz érzés nélküli legyen a szülőben.
Néhány példa:
Ágyban
Az egyik nagy szülői kihívás, illetve gyermeki vágy a szülőkkel való együtt alvás. Gyakran a szülők vágynak leginkább arra, hogy a közvetlen közelükben tudják gyermeküket. Ez viszont nem tanítja meg arra a csöppséget, hogy egyedül is ellegyen, illetve ne féljen, amikor egyedül kell aludnia.

Elválasztás
Egyik csöppség sem utasítja vissza az anyatejes táplálást , a mama illatát, hiszen mindkettő lételeme. Rendkívül nehéz mind az anya mind a csöppség számára a későbbiekben az elválasztás. Nehéz áttérni a szagtalan kiskanálra és a szilárdabb ételekre. Ez a gyermek számára "a ciciért való küzdelem" mindenképpen egy kötelező lépés, melyet az anyukának határozottan kell kezelni.

Játékok
A szülők igyekeznek a gyermekeik minden igényét kielégíteni, ehhez a játékok is hozzátartoznak. Amennyiben a gyermek körül egyre több és több játék lesz és minden esetben , amit akar meg is kap , rendszerint hamar félredobja. Ez egyáltalán nem segíti kifejleszteni benne a "valamit nagyon akarni" ,"valami után nagyon vágyni "igényét.

Táplálkozás
Ez egy olyan tényező, amit a szülő nagyon nehezen tud kezelni, mivel ez összefüggésben van az egészség fogalmával. Az anyuka ugyanis legtöbbször attól fél, hogy nem táplálja tökéletesen a gyermekét. Ha pédául a kicsi megkaparint egy zacskó csipszet, ha hagyjuk , hogy megkóstolja , tudni kell elvenni tőle, he nem is akarja. Ha ezt újra megteszi és a magyarázat sem segít ,határozottan kell elvenni tőle a sírás ellenére is. A szülőnek meg kell tanulnia , tapasztalnia a csöppség igényeit, de emellet határt is kell tudni szabni.

forrás: Anyák Lapja (2005 április)
<< vissza